A természet csodái a Galápagos-szigeteken – 2. rész

A Galápagos-szigetek egyike a világ legérintetlenebb ökoszisztémáinak, ahol saját szemünkkel figyelhetjük meg az evolúció működését.

Az Isabela és Fernandina között húzódó Bolivar-csatornában nem ritkák a bálnák, de a kietlen vulkáni tájat buja oázisokká változtató pionír növények, mangrove erdők is csodálatos látványt nyújtanak. A Bolivar-csatorna keleti partján két tufatölcsér magasodik, belsejükben két nagyon sós krátertóval, a Tagus Cove-val és a Beagle kráterrel. A robbanásos kitörések következtében mindkét tufatölcsér külső peremének egy része beszakadt, így jött létre a jellegzetes lópatkó alak és maga a Tagus Cove krátertó is. A belső krátergyűrűben található a Darwin-tó. Régi tengerész hagyomány volt a Tagus Cove keleti sziklafalára felvésni az idevetődő hajók nevét, a legrégebbi „graffiti” 1836-ból származik.

A túra a Darwin-tó partján – főleg a meleg miatt – igen fárasztó is lehet, de a kitartóak felsétálhatnak a külső kalderagyűrűhöz, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a megszilárdult lávafolyamokra és a Darwin-vulkánra (1280m). A vegetáció csupa szárazságtűrő növényből áll: palo santo, galápagosi gyapot és sárga érdesrózsa borítja a tájat. A túra során többféle Darwin-pinttyel, légykapófélével és galápagosi ölyvekkel is találkozhatunk.

Az Espinoza Point a világ azon kevés helyeinek egyike, ahol a természetes kiválasztódás bizarr eredményei igazán szembetűnőek. Az egyik legkiválóbb példa erre a kizárólag Galápagos nyugati részén élő csököttszárnyú kárókatona, amit sokan „az evolúció Szent Gráljaként” emlegetnek. Mivel a szárazföldön nem volt természetes ellensége, ez a kormoránfaj elveszítette röpképességét és kiváló búvár lett. A galápagosi pingvin mellett ez a madár a világ legritkább és leginkább veszélyben lévő madárfaja. Napjainkban körülbelül 2,000 példányt számlál mindkét faj. A vadvilág mellett is akad itt látnivaló: a La Cumbre vulkán kúpja már-már holdbélivé változtatja a táj képét. A fekete sziklákon csak láva kaktuszok és mangrovék nőnek, a napon sárkányszerű tengeri iguánák százai heverésznek.

A medvefókáiról híres Puerto Egas tájképét a 395 méter magas Sugarloaf Hill uralja. A képen látható galápagosi oroszlánfókával ellentétben ez a kisebb termetű fóka – elsősorban meleg szőrmebundája miatt – egyáltalán nem kedveli a napos partvidéket. Az egykori sóbányáról elnevezett Puerto Egas a James-öböl legdélebbi turisták által látogatható területe. Fekete bazaltsziklák, színes homok, beomlott lávacsövek, természetes sziklaívek, barlangok és mélyedések – köztük a Darwin WC-jének nevezett verem – kínálnak feledhetetlen látványt.

Tintoreras-szigetecskére. Durva vulkáni kőzeten sétálunk el (könnyű/közepesen nehéz séta) a sziget tengeri csatornájához. A csatorna egy egykori lávafolyam maradványaként létrejött lávacső, amit a hullámok ereje rongált meg. Dagálykor megtelik vízzel, majd apálykor elzáródik a tengertől, így a tengeri élővilág –teknősök, foltos sasráják, arany/tehénorrú ráják – pedig a csatornában reked. A kristálytiszta vízben jól látszanak az éjszakai vadászat után pihenő, spanyolul tintorerasnak nevezett fehérúszójú szirtcápák is. A szirtcápák meglehetősen gyakoriak a szigetcsoport környékén, de itt kényelmesen, a partról figyelhetjük meg őket.
A tengeri iguánák is háborítatlanul rakhatnak tojást: százával kelnek itt ki az Isabela alfaj példányai, amik kifejlett korban akár a 1,5 méteres nagyságot is elérhetik! A sziklás part és a csatorna vonzza a vörös tarisznyarákokat és a lávagémeket is, de esetenként még galápagosi pingvinek is felbukkannak errefelé. Hogy teljes legyen a tipikus galápagosi kép, a homokos parton oroszlánfókák sütkéreznek.

A vastól tűzvörös homokú Rabida tengerpartján hatalmas tüskéjű fügekaktuszok „védik” a partvonalat az illetéktelen behatolók elől. Az egyébként meglehetősen száraz szigeten van egy sekélyvizű lagúna, ahol számos vízi- és gázlómadár tanyázik (nyílfarkú réce, karibi flamingó). A környező magroveerdők énekesmadarak százainak adnak otthont, de itt találjuk Galápagos egyik legnagyobb barna gödény kolóniáját is. A barna gödények unalmas barnásszürke tollazata a nászidényben pompázatos fehér-barna csíkokban tündököl, amit a fej tetején lévő sárgás korona egészít ki. A barna gödény a világ egyetlen olyan pelikánja, ami a víz alá bukva fog halat, bár ez a „búvárkodás” korántsem olyan látványos, mint a szulák rakétasebességű alábukása.

A Chinese Hat szigetecske nem messze Santiago partjaitól fekszik és kiváló búvárterepként ismert. Az 52 méter magas vulkáni kúp egy kisebb galápagosi pingvinkolónia otthona. Mivel a vulkán nemrég aludt ki, a Chinese Hat tökéletes hely arra, hogy szorosabb barátságot kössünk Galápagos lenyűgözi földtani formáival: a lávacsövekkel és lávabombákkal! A sekély, partmenti vízben megfigyelhetjük a különleges párnalávát is, aminek tetejét belepi a korall.

North Seymour a Galápagos-szigetek egyik leglátogatottabb helye és nemcsak azért mert innen közel van a repülőtér. North Seymour leginkább a galápagosi szárazföldi iguánáiról, vagy más néven varacskosfejű leguánjairól ismert. Az 1930-as években e különc amerikai milliomos hozta ide Baltra-szigetéről az utolsó ismert példányokat és a Charles Darwin Kutatóállomás sikeres tenyészprogramjának köszönhetően ma már 5000-10 000 példány köré teszik számukat.

A szigeten számos madárfajjal is találkozhatunk, barna gödények, vöröscsőrű trópusimadarak, fecskefarkú sirályok és néha még Sula grantik (nazca szulák) is láthatóak itt. A nászidényben megfigyelhetjük, ahogy a hím fregattmadarak felfújják hatalmas vörös torokzacskójukat, így kelletve magukat a tojók előtt. A fregattmadár igazi rablómadár. Sokkal szívesebben üldözi a tengeri madarakat és veszi el tőlük a zsákmányt, mintsem lemerülne és maga fogna táplálékot.

A Galápagos-szigetek a természetbúvárok paradicsoma. A növény-és állatvilág a terület elszigeteltsége miatt egyedülálló a világon, a nemzeti park kiváló munkájának köszönhetően pedig a szigeteken napjainkban is paradicsomiak az állapotok. A szigetek természeti csodáiról és galápagosi kalandjainkról még többet olvashatsz a bejegyzés első részében és a Pachamama Expeditions honlapján.

design & dev by stromi